Diploma
Festő szak, 2015
Bagi Attila: Hydra
Lehet, jobban járok, ha a további nézőpontokat meghagyom a maga transzparenciájába visszahúzódni, a diplomamunkák kiválasztásakor úgyis Héraklészként csaphatok majd le azokra a munkáimra, amelyek egy diploma kiállítás nyilvánossága helyett levágott hydrafejekként fognak a műterem radiátor-tengerébe csapódni.
Balázs Nikolett
Barta Bence: Kéretlen Jelenlét
Célom egy olyan képszerű tárgyakkal, felfüggesztett objektekkel határolt és különböző zajokkal, hangokkal átszőtt érzeti és gondolati tér létrehozása volt, ahol az agresszió különböző fokai és típusai, a kisajátítás, egyfajta fenyegető, de még inkább diszkomfort kéretlen jelenlét válnak érzékelhetővé. A képszerű tárgyakon agresszív, ütések, roncsolások, szakítások, vágások nyomai láthatóak, amik a nézőt a beleélés élményére késztethetik, hogy a brutalitást fájdalomként élhessék meg. A felfüggesztett objektek mint idegen testek kisajátítják a tér egy részét maguknak. Egyszerre kihűlt, dermedt, mégis fenyegetőek. A levegőben fölöttünk lebegve nyomasztanak a látszólagos tömegükből eredő zsigeri érzettel. Ezek a testek biomorf alakok. Szörnyek. A hangoknak már a puszta jelenléte is agresszív. Míg egy pusztán vizuális alkotástól elég elfordulni, hogy ne érzékeljük, addig a leglágyabb hangokat is sokkal nehezebb kikerülni, hiszen akkor is halljuk, ha nem akarjuk. A folyamatosan változó hanghullámok, hol nagyon ritkásan szólalnak meg, vagy éppen csak hallható hangerővel, hol intenzívebb ritmusban, besűrűsödött masszaként keltenek fenyegető hatást. Az, hogy mikor, hogyan alakul, kiszámíthatatlan. De nincs tökéletes összjáték, az egyértelmű fenyegetésnél zavarba ejtőbb, disszonánsabb hatást kelt, hogy ezek az egymástól részben független elemek, hol konvergálnak, hol széttartanak, megfoghatatlan kényelmetlenség érzetet keltve. Mint köröm alá fúródott szálka.
Az installáció hangtechnikáját, az M-Audio BX6 Carbon típusú stúdiómonitorokat a Páko Kft. biztosítot
Barta Gergely
Képeim témái személyes környezetemből kimetszett részletek. Olyan motívumok, melyek átlagos tekintetben többnyire mellékesek, számomra viszont különleges jelentősséggel bírnak. Ilyenek a fatörzsek, térfigyelő kamerák is. Munkáimban egyfajta csend, mozdulatlanság, időtlen állapot megragadására törekszem, azokra a jelenségekre fókuszálok, melyek eltűnni látszanak a nagyvárosi ember létezéséből.
Barta Gergely
Boldizsár Sándor
Csábi Ádám
Dávid Zita Krisztina: Otthon
Dés Márton
Dés Márton
Dóczi Attila: Feltárás
Diploma-projektemben az installációval, és a statikus művekkel együtt magyarázom alkotási folyamatomat. Azt a folyamatot, mely során felrepesztett vagy márványszerűen sima felületeket hozok létre a viasz két halmazállapotának felhasználásával.
Dóczi Attila
Erdélyi Emese
Ferenc Réka Boglárka: Egy mozdulat
Három különböző -Leltár, Kiút, Fülke – olajkép
Ferenc Réka Boglárka
Győri Blanka: Hívó, Terápia, Fixír
Győri Blanka
Hajdu Zsófia Barbara
Hermann Zsófia: “Kergetni egy emléket …”
Pillanatok megragadása, szürrealista elemek kollázsa.
Hermann Zsófia
Horváth Csilla: Csend szoba
Az installációm egy fény és hangeffektust magába foglaló épített tér. A fény élménye visszaidézi a redőnyös ablakok előtt elhaladó kocsik fényszórójának, a szoba mennyezetére rajzolódó pászmáit. A hang pedig ritmusa által kiegészíti a hatást egy audiovizuális élménnyé. Az egyszemélyes benyomás válik itt közösségi tapasztalattá azáltal, hogy behelyezem egy kiállítótérbe. A mű megtekintése során a kint, bent lesz, hiszen miután elhagyjuk a szobát egy másik belső térbe lépünk, viszont a hatás, az időből való kiszakadás élménye talán megmarad.
Horváth Csilla
Jánosi Kata
Munkáimban mindig is az engem közvetlenül érintő eseményeket, saját lelkiállapotomat, gondolataimat tártam a világ elé: ez alól diplomamunkáim sem kivételek. Festészetemben sokkal inkább a belső, lelki folyamatok alkotják a központi magot, semmint a látott, érzékelt világ – belső tájképeknek is lehetne nevezni képeimet.
Jánosi Kata
Juhász Kinga: A restrukturált én
Diplomamunkámként olyan festménykollázsokat és festményeket mutatok be, melyekkel a leginkább prezentálhatom a rám jellemző restrukturáló képalkotási módot.
Juhász Kinga
Köbli Alexandra: A szemem sarkából
Az alkotások asszociatív jellegéből és optikai hatásaikból kifolyóan egy többrétegű, összetett jelentéstartalmú képi ritmus létrehozása volt a cél, mely arra veszi rá a nézőt, hogy a banális képi jeltömegeket kohézióba rendezze, sztorit készítsen a képhez és önmaga megfejtésén át élvezze az alkotásokat.
Köbli Alexandra
Kósa Gergely
Kuli Adél
Lőcsei Barbara: Fiktív Kiállítás
Diplomamunkám témája egy fiktív kiállítás az általam megálmodott kiállítótérben. Az elképzelt falakon a művek sorozatként jelennek meg. A kiállítótér építésze, anyagának összeállítója, a tárlat festményeinek festője, a kiállított képek rendezője, kurátora én magam vagyok. A tér megoldásainál mindenfajta sztereotip elképzelésem felszínre tört, amit csak egy kiállítótérről gondolok, tudok, hallok, álmodok. A benne szereplő művek anyagukat tekintve akril, amelyeket a paletta felületéről szedtem le és applikáltam a vászonra.
Mátravölgyi Tímea Mária: Flow
A tiszta érzékelésen kívül a vízmozgás és az eksztatikus vonalak érdekeltek a diplomamunkám folyamán
Mátravölgyi Tímea Mária
Molnár Judit Lilla: Elvágyódás idegen tájakra
Diplomamunkám esetén két eltérő csapásról induló gondolatot fűztem össze, két különböző, de egymással párbeszédet tartani tudó technikával. A gondolati háló és a problémák gyökere persze közös, így a két munkából egy térberendezést hoztam létre, ami egységében teremti meg azt az atmoszférát, ami reményeim szerint megmozgatja a befogadó képzeteit.
Molnár Judit Lilla
Nagy Kinga Kata
Péntek Brigitta Barbara: Metaplasm
4x90x650cm
Ez a négy elemből álló kép hat várakozó vívónőt ábrázol. Ez a várakozás egy versenyközi speciális állapot. A vívócsarnok a versenyző számára periférikus látványként érzékelődik. A versenyző figyelme nem az őt körülvevő tárgyi világra vetül, hanem a verseny folyamata köti le, ez vizuálisan egy szubjektív térként jelenik meg. A Metaplasm című diplomamunkám ezt szándékozik kifejezni.
Piróth Tímea
Poór Dorottya
Székács Gergely Dávid
Szoboszlai Lili: A teremtés koronája
Végh Júlia Zsuzsanna: Fiction of the reality
In the Fiction of Reality series the continuous search fueled Julia Vegh’s art: understanding the world and the self in its own existence and in its relations. In this ongoing quest she sought out to find such transparent layers which enable us to contemplate ourselves at a different state of mind, and the world becomes perceivable on a different level. She is interested in the interactions of the objective reality and the subjective perspectives of the indviduals. Wherever we travel in the world and visit big cities, the first that catches our attention is the endless flood of advertisement around us. Other, more natural, more human impressions come after. In this chaotic carnival many experience born and die without even being recognized. We need to filter out the noise to really see the meaningful details. In every big city – let’s say Berlin, Paris, New York or Budapest – there are invisible or rarely highlightened forces at work to control and to limit these enthropic processes. We walk among street signs, red lights stop us, policemen, ambulance and fireman arrive within minutes if an accident occures. The paintings of Julia Vegh transform the chaos of the city into an organized, multi-layered visual experience. She intensifies individual tragedies and social encounters. Her artworks re-evaluate everyday happenings and develop them into meaningful moments, worth for documenting. Her own collection of photos collide with media photos; their narrative value and function change as the dialogue of the transparent layers begins. She adds surreal elements which widen the range of associations, although they still reflect on our bare reality, instead of retrieving into a fantasy world. The compositions reanimate our personal stories with creating new web of connections between the elements. The Fiction of Reality doesn’t lack irony; the Central European phenomenons show a specific way of life that cry for critique. Her collages focus on showing the sarcastic aspects of the present, and the deeper meanings of seemingly unimportant scenes. The Fiction of Reality revolves around the individual’s archiving mechanisms, and gives a contemporary interpretation of the palimpsest’s tradition.
