Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Maurer Dóra Kossuth-díjas képzőművész, a Nemzet Művésze, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke, intézményünk professor emeritája 2026. február 14-én hajnalban, életének 89. évében elhunyt.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem közössége egy világszerte elismert művészt, meghatározó tanárt, progresszív gondolkodót veszített el.

Maurer Dóra 1937. június 11-én született Budapesten. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei között volt Ék Sándor és Hincz Gyula. 1990-től az intézmény interdiszciplináris festőosztályának vezetőjeként, majd egyetemi tanárként dolgozott, 2008-tól professor emeritaként tovább oktatott. Jelentős szerepet vállalt az egyetem nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében. A Doktori Iskola munkáját témavezetőként és a Doktori Tanács tagjaként segítette.

A hatvanas évektől kezdve művészetében a grafika, a festészet, a fotó és a film egymásra épülő, egymást kiegészítő vizuális gondolkodás részeként kapcsolódott össze. A rézkarctól a konceptuális grafikán át a színsíkokból építkező festészetig következetesen a mozgás, az idő, a tér, a fény és a struktúra viszonyát kutatta. Experimentális alkotómódszerével új szemléletet nyitott meg a magyar művészeti gondolkodásban. Munkái a legnagyobb hazai művészeti galériák mellett a világ jelentős intézményeiben is szerepeltek, többek között a Museum Moderner Kunst Wien, a Centre Pompidou, Neue Nationalgalerie Berlin, a White CubeLondon és a Tate Modern gyűjteményében és kiállítótereiben.

Egyetemi tanárként azonban legalább akkora hatást gyakorolt, mint alkotóként. Halhatatlan humora, szellemi frissessége és kíváncsisága legendás volt. Maurer Dóra jelenléte egyszerre volt fegyelmezett és felszabadító. Strukturált gondolkodása, kivételes műveltsége és a játékosság, a helyzetkomikumok iránti nyitottsága különös egyensúlyt teremtett. Hallgatóinak az invenciói, a személyes kérdésfelvetései érdekelték. Arra törekedett, hogy megértse, ki hogyan lát, hogyan épít rendszert, hogyan bizonytalanodik el, és ő erre reagálva empatikus, nyitott figyelemmel segítette az egyéni utak kibontakozását. Tanítványai számára nem megközelíthetetlen tanári tekintély, hanem partner volt a gondolkodásban. A hallgatók szakmai előrehaladását gyakran évekkel a diploma után is figyelemmel kísérte, kiállításaikat látogatta, kérdezett, reagált, folyamatosan része volt az életüknek.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem közössége hálával és tisztelettel őrzi emlékét. Szellemi öröksége, művei és tanítványai révén továbbra is része marad intézményünk életének.