Csendfény – amikor a kép világítani kezd

Mi történik, ha a festmény nem ábrázolja a fényt, hanem maga válik fényforrássá?

A Képző Festő Tanszékének oktatója, Ötvös Zoltán állít ki a szlovákiai Komáromban.

A Csendfény – vagy inkább Fénycsend – olyan festészeti kísérlet, amely a kép egyik legősibb és legradikálisabb lehetőségét veszi komolyan: hogy a fény nem kívülről érkezik, nem egy ábrázolt világ kelléke, hanem magából a képből születik meg. A festmény nem ablak, amelyen át egy másik világra látunk. Saját fénye van. Önmagára világít.

A kiállítást megnyitja: Baranyai Levente festőművész
Zene: Kós Tamás és Ötvös Nádja
Megnyitó: 2026. október 23., 17:00
Megtekinthető: 2026. október 24-től november 13-ig
Helyszín: Limes Galéria – Ferences barátok utcája 84/33, 945 01 Komárom, Szlovákia

Ezeken a képeken üres belső terek jelennek meg. Nincsenek bennük szereplők, nincs történet, amely megfejtené a látványt, nincs esemény, amely magára vonná a figyelmet. Csak a tér, a fény és a csend. A fény szabadon mozog, megül a felületeken, átjárja az ürességet, majd mintha elveszítené a külvilághoz fűződő kapcsolatát. Nem valamit világít meg: egyszerűen van.

A fény sárgája soha nem ugyanaz: képről képre változik, hol halványan dereng, hol telítetten izzik, hol szinte áttetszővé válik. Nem egyszerűen megvilágítja a teret, hanem birtokba veszi. Mint az akácméz meleg sárgája, lassan és észrevétlenül befolyik minden sarokba, végigcsorog a falakon, megül a felületeken, és átitatja az ürességet. Nem lehet pontosan megmondani, honnan érkezik, és hol ér véget. A fény nem kívülről lép be a térbe: a festményben keletkezik, és ott is marad.

A festészet itt nem a valóság leképezésére vállalkozik, hanem a látás feltételeit teszi láthatóvá. A fény nem egy tárgy tulajdonsága, nem a napszak vagy a megvilágítás következménye. Önálló szereplővé válik, amelynek nincs szüksége külső igazolásra. A tér lassan kiürül, a látvány lecsendesedik, és ami megmarad, az maga a kép működése.

Mintha a festmény nem mást tenne, mint láthatóvá változtatná a fény saját, önmagára visszahajló létezését. A kép nem egy rajta kívül létező világot akar megmutatni, hanem a saját jelenlétét teremti meg: a színek, a festék, a felületek és a fény egymásba fordulásából.

A Csendfény a festészet csendes forradalma: amikor már nem a kép mutat valamit, hanem maga a kép kezd el világítani.