STATUS QUO
A Magyar Képzőművészeti Egyetem vendége az Egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem oktatója, Határ Attila festőművész
STATUS QUO
A Magyar Képzőművészeti Egyetem vendége az Egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem oktatója, Határ Attila festőművész
Helyszín: MKE Profil Galéria, 1024 Budapest, Margit körút 25/A.
2023. október 16–20.
Megnyitó: október 16., hétfő 18 óra
A kiállítást megnyitja: Szilágyi Rudolf képzőművész
Kurátor: Horváth Dániel festőművész
A kiállított munkák alapvetően nem egy tematikára épülnek, viszont egy év alkotói folyamatának az egységes lenyomata. A figuralitás még inkább előtérbe kerül a korábbi képekkel szemben. A montázsszerű ábrázolásmód mellett, az anyaghasználat is vegyített, vagyis az olaj és akril festékek gyakran együtt kerülnek felhasználásra. Az alakok általában egy-egy adott szituáció idézőjeles elszenvedői. Az egészalakos jeleneteknél megfigyelhető a színpadias elrendezés, valamit a főalakok fókuszált elhelyezése. A portrék nem konkretizált személyeket ábrázolnak általában, de vannak kivételek. (Mint például a lángoló fejű csoportkép, melyen az EKKE képzőművészeti tanszék oktatói szerepelnek, de más képeken fiktív személyekkel is találkozhatunk.) De a szemlélő alapvetően nem ismeri fel őket Mivel nem egy konkrét sorozatról beszélünk, így a torzítási, árnyaló megoldások sem ugyanolyanok. A fejet takaró láng a nagyobb „Ma valami furcsa rajtad” sorozat egyik központi eleme. Ennek a sorozatnak számos darabja tekinthető meg a Godot Galériában és az idei vásáron. Ebben a sorozatban az emberek közötti különbségek formáló erejének alapgondolata bújik meg. Az kódok melyeket használunk, hol értelmezhető másoknak, hol nem. Az ezekből adódó konfliktusok éteri eleme a tűz, mely füst nélkül ülepszik rá az egyénre, vagy környezetének összetevőire. A vászonképek mellett megjelennek különböző papíralapú portrék. A torzítás itt is kulcsjelenség. Ha egy portrét veszünk alapul maga az anyagból adódó torzulás személytelenít el, de ha mint sorozatot nézzük, a szerialitásban bújik meg a személytelenség. Mindez körítve műanyag aranykeretekkel, melyekben nyugodtan pihennek ezek az úgymond „szellemek” kik hol erőteljesek, hol homályosak, hol kiegészülnek a környezetükből fakadó gesztus vonalakkal. A kiállítás helyszíne, a felhasználható tér vonzza magával a nem hagyományos elrendezést a kisebb méretű portrékat tekintve.