Megnyitó: 2025.május 21. szerda, 18:00
Megnyitja: Iski Kocsis Tibor festőművész, kurátor, a Viltin Galéria művészeti vezetője
Zenei közreműködő: Panda
Megtekinthető: 2025.május 22 – június 05., hétköznapokon 10 – 18 óráig
Helyszín: Parthenón-fríz Terem, Epreskert, Magyar Képzőművészeti Egyetem (1063 Budapest, Kmety György utca 26-28.)

„fénnyel érő sűrü csend”
(Pilinszky János: Éjféli fürdés)

A természethez való mély kötődésem nem csupán az életem alaphangját adja meg, hanem szobrászati tevékenységem egyik meghatározó inspirációs táptalajává is vált. A természet élménye, a vele való ciklikus együttlétezés tapasztalata a transzcendencia érzékelésének lehetőségégét teremtette meg, művészetemen keresztül pedig kifejezni való tartalommá lényegült. Szobrászatomban tehát a rejtett valóság, a felszín alatt húzódó esszencia megragadására törekszem. Művészetem célja, hogy a Természetben (Physis) megnyilvánuló transzcendens Abszolútumot olyan formában adjam vissza, amely segít bennünket az Önvalónkhoz történő közeledésben.

2007-től – vidékre költözésem után – a természettel való kapcsolat került munkásságom fókuszába, és fokozatosan a természetben megfigyelhető jelenségekre és a vidéki élettel kapcsolatos hagyományok irányba tevődött át érdeklődésem. Ez a jelentős mozzanat átformálta a gondolkodásmódomat, a szobrászi tevékenységhez való hozzáállásomat. Az ipari infrastruktúra zajos világát csendes, befelé forduló alkotófolyamat váltotta fel. A természetes anyaghasználat – különösen a különböző fafajták –, a hagyományos eszközök és famegmunkálási technikák alkalmazása új távlatokat nyitottak a kortárs szobrászat lehetőségeiben.

A hagyományos anyaghasználat és a kézműves technikák alkalmazása, valamint a vidéki létmódból fakadó mindennapi történések és meghatározó emlékek megjelenítése, illetve a paraszti tárgykultúra – kortárs művészetbe való beemelésén keresztüli – újraértelmezése a modern magyar szobrászatban Samu Géza művészetéhez, nevéhez köthető. Ez a személyes élményeken alapuló, sajátos alkotói metódus a tárgyalkotó munkásságában nagy hangsúllyal jelent meg, és releváns eredményeket szült. A 2007-től 2017-ig tartó alkotói periódusomban jelentős mértékben tudtam azonosulni Samu Géza művészetfelfogásával, plasztikai gondolkodásával, magamon keresztül tapasztaltam meg szemléletmódját, művészi attitűdjét. Ez a kiállítás részint Samu Gézának, pontosabban a létszemléletének, természetközeli szobrászi tevékenységének állít emléket. Az epreskerti Parthenón-fríz Teremben és a Kálváriában megrendezésre kerülő, Fénnyel érő sűrü csend – Hommage á S. G. című kiállítás anyagát ugyanis pont a tárgyalt időszak alatt készült munkákból válogatom össze, amelyek a Hagyományos technikák kortárs szobrászatban való alkalmazása és a Természet–Ember–Művészet című doktori témakiírásaimmal összhangban lévő kutatási területek tematikái mentén jöttek létre, és egy összefüggő egységet képezve sajátos kontextusba is helyezi ezen plasztikákat. Eme művek jellegéhez szorosan kapcsolódó új plasztika létrehozása mellett tulajdonképpen újraértelmezem a korábbi szobrokat; részben kiegészítem, installációs helyzetbe hozom, illetve – mivel eddig így, ebben a formában és együtt nem is voltak még kiállítva – együttes bemutatásukkal újabb összefüggéseket is felmutatok a természetben megjelenő transzcendencia plasztikai megfogalmazását illetően; emellett a használt anyagok és technikák kapcsolódása és azonossága révén koherens egységgé szervezem a 10 év alatt készült munkákat. Ennek eredményeképpen – reményeim szerint – a tárgyak befogadásuk során, a több szinten is kapcsolódó szálakon keresztül egy szövevényes olvasattá állnak össze úgy, hogy a különböző megoldások és tartalmi rétegek összefonódása mentén egyikről a másikra haladva folyamatosan visszavezetnek egymáshoz. A közös tartalmi vonatkozások mellett ilyenek a fény, napkorong, táj, folyadékok (víz és olaj), vízszintes és függőleges tengelyű irányultságok, különböző faanyagok, paraszti kézműves technikák, fateknő, búza, szalma, hangok-zörejek stb.