Kecső Kristóf szobrászatára egyre nagyobb hatást gyakorol az építészet. Néhány kiállítással korábban talán még a lényeget fejezhette volna ki egy, a geometrikus absztrakció felől közelítő elemzés, ma viszont már formalistán a felszínen rekedne. Ahogy egyre erősebbé válik az építészethez, azon belül is a monumentális brutalizmushoz való vonzódása, lassan átértelmeződnek egyszerű formái. Négyzetei egyre kevésbé matematikai síkidomok, és egyre inkább lőrésszerű ablakok, amelyeken át egy modernista felhőkarcolóba próbálunk bepillantani. Párhuzamos vonalai már nem annyira puszta élek, mint folyosók, amelyek egy titkos szobába vezetnek, egy belső térbe.

Fokozatos eltolódásában persze megtartja a formák szimbolizmusát, továbbra is érvényben marad a szimmetria tökéletessége és a tükröződés mozdulatlansága, az ellentéteken nyugvó világrend egyensúlya, de a művész ezeket már nem távoli ideákként kezeli, hanem az építészet alapvető elemeiként. Az anyagi valóság után nyúl, ahol a szobor tere olyasmi, amibe legalább gondolatban be lehet hatolni, ami képes páncélként borulni egy biztos és tiszta térre. Aránypárjai a fizikai érzetekre igyekeznek hatni, dobozolt fémtömbjei lekicsinyített épületek. Kecső Kristófot nem a brutalizmus nyersessége vagy befejezetlen hatása érdekli, hanem az, hogy bizonyos ember tervezte formák egyszerűen a jelenlétükkel képesek rákényszeríteni a nézőt arra, hogy a világban elfoglalt helyére gondoljon.

Megnyitó: 2026. október 6., 18:00
A kiállítást megnyitja: Fülöp Tímea esztéta
A borokat a Karikahegy pincészet biztosítja
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Epreskert, Parthenón-fríz Terem (1063 Budapest, Kmety György utca 26–28.)
A kiállítás látogatható: 2026. október 16-ig, hétköznapokon, 10–18 óra között