Tökéletlen – Mulandó – Hiányos címmel nyílik Merész Máté Balázs szobrászművész kiállítása az epreskerti Parthenón-fríz teremben.

Megnyitó: 2026.március 17., 18:00
A kiállítást megnyitja: Balogh Máté, Erkel Ferenc-díjas, Junior Prima díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Epreskert, Parthenón-fríz terem (1063 Budapest, Kmety György utca 26–28.)
Megtekinthető: 2026. március 18-27., 10 és 18:00 óra között, hétköznapokon

Fából készült kisplasztikáim a forma alakulását vizsgálják a geometrikus és az organikus gondolkodás határán. Zárt tömbök, áttört szerkezetek és figurális utalások jelennek meg egymás mellett, miközben a munkák közös kérdése az anyag viselkedése és belső rendje.
A kifaragott részek és üregek nem pusztán hiányok, hanem a kompozíció aktív elemei. A művek azt kutatják, hogyan válik a tökéletlenség szervező erővé, hogyan formálja az idő és a beavatkozás a struktúrát, és miként lesz a mulandóság a forma természetes része.

Miért pont fekete?

Több munkámat feketére festettem vagy éppen égettem. A fekete felület nem pusztán esztétikai döntés, hanem a forma tudatos kiemelése. Az égetett vagy sötétre színezett fa elvonja a figyelmet a természetes erezetről, és a tömegre, a szerkezetre, valamint az üregek ritmusára irányítja a tekintetet. A sötét felület felerősíti a fény és az árnyék játékát, plasztikusabbá teszi a formát.
A döntésben szerepet játszott az afrikai törzsi ébenfa szobrok esztétikája is, ahol a sűrű, sötét anyag koncentrált jelenlétet ad a figuráknak. Az égetés ugyanakkor az átalakulás gesztusa is: a hő nyoma egyszerre utal az anyag sérülékenységére és tartósságára. A fekete nem elfed, hanem sűrít – egységbe fogja a formát, és hangsúlyosabbá teszi a hiányt.

„Gegek”

A munkáimban időnként tudatosan jelenik meg a játék és az irónia. A forma komolyságát néha egy nyelvi vagy gondolati csavar oldja fel. Egy feketére égetett hal „sült gardaként”, egy áttört szerkezetű agyforma „fAgyként”, vagy egy megégetett dióbél „Pörkölt dió sóágyon” címmel egyszerre utal a tárgy hétköznapi jelentésére és annak plasztikai átalakítására.
E gesztusok célja nem a komolytalankodás, hanem új nézőpontok nyitása. A humor itt eszköz: közelebb engedi a nézőt a kiinduló gondolathoz, és feloldja a forma zártságát. A szó és a tárgy közötti feszültség ugyanúgy a struktúra része, mint a kifaragott üregek vagy az égetett felület.

Gondolatok a „lyukas” szobrokról

A kiállított szobrok kiindulópontja nem a forma felépítése, hanem annak elvesztése. A természet lassú, szinte láthatatlan tevékenysége – a rovarrágások apró beavatkozásai – indították el ezt a plasztikai gondolkodást. A rágás itt nem pusztítás, hanem formaalakítás. Az anyagból kivett rész nem hiányként, hanem szerkezetként kezd működni. A tömeg az ürességgel együtt válik teljessé.
Az alapformák tudatosan geometrikusak, mégis a „természet” formálja őket. Ez nem a wabi-sabi hagyományos reprodukciója, hanem annak újraértelmezése. A fa mint élő anyag magában hordozza az időt: rostjai, sérülései, üregei mind a múlandóság lenyomatai. E munkák nem elfedik ezeket a nyomokat, hanem felerősítik őket. A szobrok a tökéletlenség esztétikáját vizsgálják: ahol az erózió renddé alakul, ahol a romlás struktúrát teremt, és ahol a csendes beavatkozás nagyobb formáló erővé válik, mint az emberi akarat.

Geometrikus-absztrakt formák

A geometrikus szobraim az egyszerű alapformákból indulnak ki, ahol a szerkesztés és az arány tudatos szerepet kap. A tiszta tömbökben gyakran felfedezhetőek a népművészetben használt ékfaragásos megoldások, amelyek számomra személyes eredetűek: ezt a technikát édesapámtól tanultam, ezzel kezdtem a fafaragást több mint húsz éve.
A geometria és a szerkesztett formavilág mindig közel állt hozzám. Munkáimban a rend és a beavatkozás találkozik; célom az volt mindig, hogy a forma egyszerre legyen fegyelmezett és élő.
Merész Máté Balázs, szobrászművész