TUDATTALAN RÉTEGEK – Hermann Zsófia
TUDATTALAN RÉTEGEK – Hermann Zsófia
Megnyitó: 2024. május 22-én 19 óra
Megnyitja: Terdik Szilvia, képzőművész
Performansz: Hermann Zsófia
Megtekinthető: június 15-ig keddtől péntekig 10 és 14, szombaton 10 és 13 óra között
Godot Galéria
1114 Budapest, Bartók Béla út 11-13.
"Műveim kiindulási alapja a séma térkép pszichológiáján keresztül elmerülni a tudattalanba. Ez sok esetben az abúzációk és az elszenvedett csalódások kapcsán alakul ki, mint a kritikus vagy a büntető szülő mód, de vannak köztük, tanult, a túlélésért kialakult ösztönös cselekedetek is, mint az önstimulálás, vagy a manipuláció.
Ezek kifejezésére olyan, számomra inspiráló, szimbolista műveket idéztem meg és gondoltam újra, mint Hodler, A kiválasztott vagy de Chavannes, Remény című alkotása. A szimbolista festészet hagyományára építő képi kifejezőnyelvem a lelki folyamatokat az ember és a természet viszonyán keresztül vizsgálja, a növény- és az állatvilág évezredes metaforáit használva fel, ötvözve azt a modern pszichológia tudásával.
A vadállatokkal kapcsolatos viszonyom már egész kiskorom óta jelen van,hiszen édesapám vadász, így nem meglepő, hogy gyakran részei álmaimnak, ahol egyfajta szellemi vezetőként jelenek meg. Festményeimen a sintoizmus hagyományát keltve életre, egyfajta szellemi kivetülésként ábrázolom őket, mint például az oroszlán, ami a női energia és erő megtestesülése, a medve, mely a bátorsággal, önmagunk felvállalásával köthető össze, vagy a bagoly, mely a bölcsesség istennőjeként van jelen. Ehhez hasonlóan a virágok is különböző tulajdonságok, érzelmek attribútumai, mint az önsanyargatást szimbolizáló bogáncs, vagy a hűséget és becsületet jelentő kardvirág. Nem véletlen, hogy az emberiség a civilizáció kezdete óta szimbólumokat alkot és azokon keresztül értelmezi önmagát, tulajdonságait. Ez előtt az eredendő és tiszta hagyomány előtt tiszteleg legújabb kiállításom.
Performansz:
Mai társadalmunkra jellemző, hogy bár az önmegismerés, identitás keresés és önkifejezés fontos számunkra, figyelmen kívül hagyjuk, hogy mind a természet - vagy akár - az univerzum részei vagyunk. Ebben az énközpontú társadalomban sokszor feledkezzünk meg másik embertársunkról, az empátia már csak klisékben nyilvánul meg, mely mögött legtöbbször valójában üres, érzelemmentes gesztusok vannak.
Performanszomban az üvegből készült szív áttetszősége a tiszta jóindulat és az ego feladásának szimbóluma, melyet a bizalom gesztusaként szeretnék körbe adni. Van egy vágyam, hogy különbözőségeink ellenére felismerjük, mind egyek vagyunk, együtt tehetünk valami jót a környezetünkért, a társadalmunkért, az emberiségért." - Hermann Zsófia
