A Magyar Képzőművészeti Egyetem másodéves képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak projektje.
Kiállítók:
ÁDÁM Zsófi, BORSOS Lőrinc, CSAKODA, FABRICIUS Anna, GULYÁS Andrea, KLÁJÓ Adrián, KUN Péter, LÁZÁR Dóri, SZIRTES János
A kiállítást megnyitja: Frazon Zsófia, etnográfus, Néprajzi Múzeum
Kurátorok: Barton Balassa, Berencsik Boglárka, Csejdy Borka, Koller Ágnes, Kolontai Dóra, Krajczár Vanda, Kurucz Zsófia, Solymár Fanni, Oláh Barbara, Ölvedi Réka, Peták Dénes
Témavezető: Lázár Eszter
Grafika: Mihalik Nikoletta
Megnyitó: 2017. 12. 14. (Csütörtök) 18:00
Helyszín: MŰTŐ, 1085 Budapest, Üllöi út 32. 2. em.
Megtekinthető: 2017. 12. 15-21.
vasárnap kivételével minden nap 16:00 19:00 óra között
Mindenkint várunk szeretettel!
////Koncepció////
A "táp" szó kettős jelentéssel bír: egyfelől a különböző eredetű, állatok számára előállított takarmányt, másfelől az egy adott készülék elektromos hálózatra történő rácsatlakoztatásához szükséges eszközt jelöli. A kétféle értelmezés közötti feszültség jelenik meg a városi nézőpontból egyneműsödő magyar vidéknek a társadalom számára többnyire láthatatlan, de a mindennapjainkat markánsan meghatározó átalakulásában is.
A kiállítás olyan társadalmi, szociológiai, gazdasági témákat vet fel, amelyek jelentőségük ellenére kevés hangsúlyt kapnak a közbeszédben. A hanyatló magyar vidék problémáit járjuk körül olyan aspektusokból, amelyek nemcsak a kistérségben élők, hanem mindannyiunk életére befolyással vannak.
Az elnéptelenedés, a gépiesítés által generált munkaerőhiány, az értelmetlen közmunka, a génmódosított tápszerek élelmiszeriparra gyakorolt hosszútávú hatásai mind-mind olyan jelenségek, amelyek egyre reménytelenebb képet festenek a vidéki térségek jövőjéről. Magyarországon az egyes földrajzi régiók közötti hatalmas bérkülönbségek és az élesedő Budapest-vidék ellentét hozadéka a kultúrpolitikai bipolaritás is: a Budapesten kívül eső művészeti élet erősen alulreprezentált, aminek következtében a szakmai figyelem is inkább a fővárosra irányul. Ezért a nem Budapesten élő művész környezetének problémái sok esetben feldolgozatlanok, vagy legalábbis az össztársadalom nagy része számára rejtettek maradnak, és nehezen tudnak a társadalmi diskurzus részévé válni.
A Táp-on kiállító művészek személyes élményei vagy (baljós) víziói nem hatástanulmányok, inkább képeslapszerű témafelvetések egy bennünk is élő, talán kissé fragmentált, „vidék-képről”. A fővárostól, az urbánus környezettől távol eső helyekhez ambivalens a viszonyunk, ami jórészt az ismerethiányból fakad. A kiállítás többek között ennek az összefüggésnek az árnyalására is kísérletet tesz.