Elképzelések egy fiktív akadémiáról
Elképzelések egy fiktív akadémiáról
Elképzelések egy fiktív akadémiáról
A Magyar Képzőművészeti Egyetem tisztelettel meghívja Önt az
Elképzelések egy fiktív akadémiáról
című kiállításának megnyitójára, 2006. november 28-án, 19 órára
Bevezetőt mond: Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora
Kurátor: Lázár Eszter
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay terem, 1062 Budapest, Andrássy út 69-71.
Művészek
Copenhagen Free University (DK)
Future Academy (UK) - Clémentine Deliss együttműködésben a Future Academy tagjaival 2003-2006
Christian Jankowski(D)
Roman Dziadkiewicz / Agata Dutkowska, Zorka Wollny (Pl)
Mischa Kuball és a HFG Karlsruhe hallgatói (D) együttműködésben a Bratislavai Képző- és Iparművészeti, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóival
Lendvai Ádám (H)
Michal Moravčik (SK)
Arturas Raila (LT)
Veszely Beata (H)
A kiállításhoz kapcsolódó programok
2006. november 29. 10.00 Christian Jankowski előadás (helyszín: Barcsay terem)
2006. november 29. 17.00 : Roman Dziadkiewicz előadása, valamint a Krakkói Képzőművészeti Egyetem a kiállításhoz kapcsolódó videó programja (bemutatja: Wojtek Doroszuk)
2006. november 30. 17.00 : Future Academy: Clémentine Deliss (igazgató) Steven Mykietyn és Jana Lipta
2006. december 4 - 5 : workshop Mischa Kuball vezetésével a HFG Karlsruhe, a Magyar és a Bratislavai Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak részvételével
2006. december 4. 19.00 Videovetítés a HFG Karlsruhe hallgatóinak munkáiból
Helyszín: Szimpla Mozi
A kiállítás megtekinthető: 2007. január 10-ig. H-P: 10.00 - 18.00, Szo: 10.00 - 13.00
A kiállítás 2006. december 22-től 2007. január 3-ig zárva tart.
partnerek
Képző- és Iparművészeti Akadémia, Bratislava, Jan Matejko Képzőművészeti Akadémia, Krakkó
Elképzelések egy fiktív akadémiáról*
kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetemen
2006. november 29 - 2007. január 10.
"Napjainkban a művészeti akadémiáknál megfigyelhető változás leginkább a hallgatói összetételben figyelhető meg."- írja Clémentine Deliss, a Jövő Akadémia (Future Academy) alapítója. Emellett, mind a mai napig a művészeti oktatásra specializálódott állami egyetemek szerkezeti felépítésükben is régmúltra visszavezethető hagyománya is meghatározó tényező.
Az Elképzelések egy fiktív akadémiáról című nemzetközi kiállítás alternatívákat (módszereket, lehetőségeket, elképzeléseket) keres a művészeti akadémia / egyetem eredeti jelentésének kortárs alkalmazására. Azt vizsgálja, hogy hogyan változott ez meg napjainkra, és milyen feladatot kell egy művészeti akadémiának ma felvállalnia.
A bemutatott munkák és a programhoz kapcsolódó workshop a művészeti intézményrendszer és az oktatás eltérő módszertani megközelítéseit mutatják be. Úgy reflektálnak a jelenlegi körülmények sajátosságaira, hogy vagy az intézményhez (az intézmény épületéhez) kötődő tradíciókból, ideológiákból és sok tekintetben tradicionális strukturális felépítésből indulnak ki, vagy konkrét helyszínhez nem kapcsolódó, kreditekkel nem mérhető interdiszciplináris tartalmakkal telített megoldásokat keresnek a tudás produktumot (knowledge product) a formai (form product) elé helyezve.
A kiállítás arra a kérdésre is válaszokat keres, hogy az akadémiának, mint speciális kulturális intézménynek, milyen kapcsolata lehet a művészekkel és a közönséggel, és mi a jelentősége ma ezeknek a relációknak. Hogyan változott meg ez a kapcsolat az elmúlt évtizedekben, és hogyan kell újradefiniálni azokat a jövő számára? Kell-e egy felsőfokú oktatási intézménynek a kortárs művészeti diskurzusban szerepet vállalnia, vagy szigorúan egy oktatási intézmény funkcióját kell betöltenie?
Az akadémia a művészet tanításának és elsajátításának hivatalosan akkreditált intézménye, bár még mindig nem született meg a megnyugtató válasz arra a kérdésre, hogy tényleg lehet-e a művészetet intézményes keretek között oktatni.
A művészeti kutatások jelentős hányadának az egyetemek adnak otthont. Ennek függvényében az egyetem működése hasonló funkciót tölt be, mint a kereskedelmi körforgásba bekerült művek esetében egy galéria. Az akadémia amellett, hogy az oktatás helyszíne, egyben az alkotás (műterem), és a produktum bemutatásának is a helye (mint a munkákat kiállító galéria). A legtöbb esetben pedig jelentős gyűjteménynek otthont adó múzeum is. A művészet intézményes hálózatában az egyetem a fenti funkciókat egységesítő speciális helyszínként is értelmezhető.**
Az elmúlt években a nemzetközi művészeti szcénában számos kezdeményezés született azzal a céllal, hogy a művészet és annak oktatása, a kiállítási helyszín és az iskola kapcsolatát elemezzék, érzékeltetve a művészeti oktatás és az edukációs szempontból is fontos művészeti megnyilvánulások élő kapcsolatának igényét. A nomád biennálé szisztémájában működő Manifesta fő szervezői az idei évben (Manifesta 6), olyan kurátorokat választottak, akik egy nemzetközi "fluid" iskola felállítását tűzték ki célul (a program különböző lokális és nemzetközi, kulturális és politikai konfliktusok és kommunikációs hiátusok következésben nem tudott megvalósulni). Az sem véletlen, hogy a 2007-ben megrendezésre kerülő kasseli 12. Documenta is arra vállalkozott, hogy az oktatás tematikája köré szervezze egyik soron következő grandiózus nemzetközi programját.
Az "Elképzelések egy fiktív akadémiáról" ha úgy tetszik, a másik oldalról közelíti meg a jelenséget: a művészeti terek és platformok, a működési mechanizmusok ismeretében az egyetem újradefiniálja magának a művészeti oktatásnak a kortárs mibenlétét.
Egy elképzelt akadémia kontextusában a kiállítást inkább kérdésfeltevésnek, mint határozott válasznak kell tekintenünk. Az ötletek "ideális", az életben is működőképes kombinációja az egyetem keretein túlmutató adminisztratív szabályozás, a különböző érdeklődésű hallgatók és az eltérő igényű művészetet "fogyasztó" közönség miatt csak egy időszakosan felállított, fiktív intézmény lehet.
* Az akadémia szó egy ókori olajfa-liget neve, melyben Platón iskolája működött. Egyik jelentése ma is iskola: művészeti, katonai, vagy speciális szakképző intézet. Másik jelentése a 17. század óta terjedt el: meghatározott alapelveket elfogadó értelmiségi társaság. Ennek megfelelően alakultak festészeti, irodalmi akadémiák. Angolszász területeken az 'akadémia' kifejezés szélesebb értelmet nyert. Magában foglalja (a tudományos társaság mellett) az összes tudományos fokozattal (Ph.D.) rendelkező embert mint társadalmi csoportot is.
** Jan Verwoert: Lesson in Modesty - the open academy as a model
Copenhagen Free University
Free Class Videi Collective
City School TV
A Copenhagen Free University művészek által vezetett intézmény, melyet Jakob Jakobsen és Henriette Heise 2001-ben saját lakásukban alapítottak. A szabadegyetem a kritikai tudatosság és a költői nyelvezet fejlesztésének szenteli működését. ?Nem fogadjuk el az úgynevezett új tudáson alapuló gazdaságot, mint a tudás megértésének kereteit. Mi olyan tudásformákkal dolgozunk, melyek mulandóak, fluidak, tudathasadásosak, megalkuvást nem ismerően szubjektívek, nem gazdaságosak, akapitalisták, a konyhában jönnek létre, álmunkban, vagy társas kirándulások formájában bukkannak fel.?
www.copenhagenfreeuniversity.dk
A Free Class (Független Osztály) egy nomád osztály volt, melynek a keretét és a tematikáját maga a város adta.
A Free Class különböző helyekre látogatott el, ahol művészek és aktivisták a város és a közterek újradefiniálásával foglalkoztak. A kirándulásokat azzal a szándékkal filmeztük le, hogy a helyi koppenhágai televízió számára oktatási TV sorozatot készítsünk. A sorozat azokat a városi terekért folytatott küzdelmeket mutatja be, melyekkel a 2006-os koppenhágai sétáink alkalmával találkoztunk.
Free Class a street artról és a városi terekért folytatott küzdelmekről
Koppenhága szomszédságában Norrebroban két street art művésszel sétáltunk
TVD, 30 min, 2006
Free Class on DIY (Do It Yorself) építészetről és önszerveződésről
TVD, 30 min. 2006
Free Class a városi kertészkedésről és a környezetvédelmi aktivizmusról
Találkoztunk egy gerilla kertésszel a koppenhágai Ifjúsági Ház kertjében
TVD, 30 min. 2006
Free Class a szexről és a közszféráról
Megismerkedtünk egy homoszexuális aktivistával egy Koppenhága központjában levő meleg találkozóhelyen
TVD, 30 min. 2006
Future Academy
Clémentine Deliss / Future Academy
Clémentine Deliss (1960, London) Edinburghban élő kurátor, kutató és kiadó. A bölcsészettudományok doktora (Erotika és egzotikum a húszas évek francia antropológiájában). Korai kiállításai között szerepel a Lotte or the Transformation of the Object / Lotte avagy a tárgy átalakulása (Steirischer Herbst, Graz 1990, Vienna Academy of Fine Arts, 1991), és az Exotic Europeans / Egzotikus európaiak (National Touring Exhibitions, Hayward Gallery, London). 1992-től 1995-ig az africa95 művészeti igazgatója, ez a művészek által szervezett New York-i fesztivál az afrikai művészet különböző ágait mutatja be a Royal Academy of Arts és mintegy 60 nagy-britanniai intézmény közreműködésével. Deliss nevéhez fűződik a fesztivál egyik kiállítása is, a Seven Stories about Modern Art in Africa / Hét történet a modern afrikai művészetről (Whitechapel Gallery, London, 1995; Konsthall, Malmö 1996).
1996-tól az írókat és művészeket bemutató Metronome magazin szerkesztője és kiadója, az eddig 10 számot megért magazin minden alkalommal más helyszínt térképez fel: Dakart, Berlint, Bázelt, Frankfurtot, Bécset, Oslót, Koppenhágát, Londont és Párizst, Oregont.
Deliss számos kulturális szervezet tanácsadója, a frankfurti Städelschule, valamint az oslói képzőművészeti akadémia vendégprofesszora, és különféle kutatási projekteket vezetett a bécsi, az edinburghi, a bordeaux-i, a bergeni, a koppenhágai, a malmöi, a stockholmi és a londoni művészeti akadémiák támogatásával.
Clémentine Deliss 2002-től a Future Academy (Jövő Akadémia) elnevezésű nemzetközi kutatócsoportot írányítja, mely a művészeti egyetemeken létrejövő független műalkotások jövőjét kutatja. A F.A.-nak jelenleg az Edinburgh College of Art ad otthont, de számos más intézmény is támogatja (Chelsea College of Art & Design, Srishti School of Art, Design & Technology, Bangalore, KRVIA Institute of Archtecture, Mumbai, és számos nem intézményes keretek között működő szenegáli szervezet).
Deliss elméleti érdeklődésének fókuszában a világ különböző helyein élő művészek működésének összekapcsolása, a verbalitásnak a mai művészeti gyakorlatban betöltött szerepe, valamint olyan kurátori tevékenységek állnak, melyek a kiállítás keretein túlmutatnak.
A Metronome N° 10 (Oregon) egy kézikönyv azoknak a művészeknek, akik nem szeretnek helyhez kötve élni és dolgozni, és amely szokatlan, mégis létfontosságú társadalmi és gazdasági javaslatokat hangsúlyoz.
A Metronome 10 egy olyan hosszútávú hippi túlélő fanzine, a "Dwelling Portably" (Hordozható Otthon) alapján készült, melyet Bert és Holly Davis szerkesztett, és amelyhez Philomathban, Oregon államban lehetett hozzáférni.
2006 márciusában egy rövid időre felállított mobil studióban élt és dolgozott Clémentine Deliss, Oscar Tuazon és a Jövő Akadémia két tagja (Marjorie Harlick művész, Guy Billings idegsebész), miközben a "Dwelling Portably" szerkesztői után kutattak körülbelül 2000 mérföldet megtéve és körülbelül 25000 szót gépelve egy hagyományos írógépen a jelenlegi kiadványhoz. A "Hordozható Otthon" instrukcióit követve építettek egy "hegyi kunyhót": mélyen egy déli fekvésű erdős lejtő talajába ástak, a 3 x 2 m-es sárgödröt műanyag réteggel szigetelték, befedték, és ebben aludtak.
Közreműködők:
Ibon Aranberri, Nico Dockx, Didier Fiuza Faustino, Richard Fischbeck, Yona Friedman, Jan Mast, Christos Papoulias, Douglas Park, Michelangelo Pistoletto, Matthew Stadler, és a Jövő Akadémia tagjai Edinburghban, Indiában, és Dakarban.
A kiadvány létrejöttét támogatták: Edinburgh College of Art, University of Edinburgh, Stephanie Snyder, Douglas F. Cooley Memorial Art Gallery, Reed College, Portland, Oregon.
Future Academy
http://www.inf.ed.ac.uk/research/programmes/air/studiolab/studiolabvision.html
Metronome 10.
(részletek)
JÖVŐ AKADÉMIA (FUTURE ACADEMY, Oregon)
Közös, mobilis, rögtönzött, underground, rejtett,
Példányonként 5 dollár
HORDOZHATÓ MUNKA
Ha megkérdezik tőlünk, hogy milyen munkakörnyezetben dolgozunk legszívesebben, azt válaszoljuk: a legminimálisabb. Olyan munkateret szeretnénk, amely nem helyhez kötött. Állandó napirend nélkül. Amikor van időnk és tudunk találkozni, akkor könnyen találunk egy célnak megfelelő szobát: ha tudod, hol keresd és kit kérdezz, gyakran akad üres hely; máskor meg ott a kocsma. Ha tudod, mire van szükséged, kérdezni is könnyebb. Oscar Tuazon, 2006. március
A mobilitás fizikális késztetést takar, amely a tudás korlátait a vándorok bölcsességével kell, hogy átlépje, de ugyanakkor eszmei jelentést is hordoz , vagyis képes felismerni a gondolatok különböző, észrevétlenül megszerzett kifejezéseit és nyelvi sajátosságait, s így kialakít egy ismeretlen, és következésképpen, kívülálló nyelvformát. Az érintőleges/felszínes tudás az egyetlen olyan eszmei sík, melynél megengedett a fordításról beszélni. Nem bánhatunk kesztyűskézzel a népszerű/köztudatban élő hiányosságok azon fajtáival , melyek nem tűrik a specializált tudás rendszereket és kodifikált váltóeszközök elterjedését . A jövő intézménye olyan létesítmény, amely félelem és konszenzus nélkül a saját nyelvét beszéli.
MEZÍTLÁBAS ÉPÍTÉSZEK
A túlélés építészete mindig is azon MEZÍTLÁBAS építészek és mérnökök tevékenységén alapult, akik már jóval a szakértők megérkezése előtt jelen voltak a színen. Véleményem szerint az építészet nem új épületek megalkotásáról szól, hanem viselkedésünk megváltoztatásáról, arról, hogy a meglévő dolgokat hogyan használjuk fel. Yona Friedman, Párizs, 2002.
SZEGÉNYSÉGI ESKÜ
Senki másnak, csak magamnak: szegénység és nélkülözés iránti elkötelezettség. A másokhoz való SZÍNTISZTA, közvetlen kapcsolódás. Valaminek a bebizonyítása. Az engem körülvevő emberek értékeitől való tudatosan választott elkülönülés. A magamba vetett hit kifejezésre juttatása, hogy, igen, tudok pénz és étel nélkül élni. Büszkeség. Kontrollált gyűlölet. Önsanyargatás. A pénz iránti maximális tiszteletlenség. Étel, szállás és ruházkodás iránti közöny. Testi hanyagság, testi nélkülözés. A tudat, hogy ez sosem fog megváltozni. A döntés, hogy ez sose változzon. Döntés a változás ellen. Minden esetben a legolcsóbb opcióhoz való ragaszkodás. A holnapba vetett hit hiánya. Épp csak kihúzni. Elfogadni a pénz brutalitását: minden rosszul végződik. NEM VIHETNEK KI A SAROKRA LELŐNI. Nincs semmid: semmire nem vágysz. A pénzt, a düh kivételével, minden érzelemről leválasztani. A szegénység tisztánlátást ad. A szegénység a tárgyakhoz, erőkhöz, és eseményekhez fűződő szigorúan racionális kapcsolatot jelent. A külvárosból a gettóba költözni és onnan sosem távozni. A halál tudata és szívesen fogadása. Közeledni a halálhoz. Halállal élni.
OT, 2006. január
Megjegyzés: Sok cselekedetünk egy kép fontosságára alapuló konstrukció, s így nem azért alkotunk, hogy éljünk, hanem azért, hogy egy képet teremtsünk az életről. Kérvényezni szeretném a kép szegénységét. (Olyan sok minden van, amit el szeretnék pusztítani!)
MEMORIZÁLÁS
Dakar vallási egyetemein, a kolduláson kívül, a memorizálást is tanítják. Ez érdekel engem: a memorizálás, mint módszer - és kíváncsi lennék, miért van az, hogy nem vagyunk képesek a kiterjesztett képi emlékezésre. Egyes művészek azt mondják, hogy amikor a gyűjtők eljönnek, hogy elvigyék a megvásárolt művet, nem emlékeznek rá, hogy mit láttak.
Manapság az embereknek nincs rendszerük, technikájuk az emlékezésre. A szenegáli Jövő Akadémia csoport azt javasolta, hogy a jövő akadémiája ne kód, írás, vagy akár internet, hanem kapcsolatokra való emlékezés alapján tanuljon.
CD
LÁTHATATLAN ÉLET
Az akadémia egy falu. Ebben a faluban vannak zegzugok, és ezek közül az egyikben ott az én kis rejtekhelyem. Ez a falu az agyad térképe, melyet különböző szakosztályok (a hozzájuk tartozó épületeikkel) terveztek, de a zegzugok a test részei. 2002-ben, a Yale-i művészeti iskola egyik vécéjében éltem titkos életem. Következzék egy pár dolog, amit a láthatatlan életről tanultam.
Légy kicsi. A rejtekhely arra való, hogy a testet leplezze. Csak egy kicsit kell kényelmesebbnek lennie, mint egy koporsónak. A magasságod jó mértékadó egység, egy testnyi szélesség, két testnyi hosszúság, de, mivel a rejtekhelyem egy háromszintes luxus lakosztály volt, három testnyi magas volt.
Keltsd azt a látszatot, mintha lenne otthonod. Ha szükséges, panaszkodj másoknak a lakótársadról. Az adminisztrátorok kiszagolják a domesztikált életmódot. Hazudj röviden.
Furcsa környezetben, mint az állatok, az emberek is kifejlesztenek egy hiperéber tudatállapotot önvédelmi céllal. Az érzékeid a bőröd legkülső rétegébe költöznek. Az emberek esetében ez az állandó éberségi állapot stresszhez vezet. Az első éjszaka, jegyezz le minden neszt és azok ütemét. Járőrözz és figyeld meg a gépek és a fűtés hangjait. Nyiss és zárj ajtókat. Tudj különbséget tenni a belépés és a kilépés között. Jegyezd le a hang sebességének terjedését. A biztonság kedvéért helyezz el az ajtó előtt egy rejtett zajcsinálót, hogy figyelmeztessen.
Ne engedd a fényt távozni. Ragassz le és tapassz be mindent nyílást. Hajnali kettőkor a fény az emberi jelenlét egyértelmű árulkodó jele.
Bár az étel nem való intézménybe, ez nem kell, hogy kellemetlenséghez vezessen. Láthatatlan konyhám piknikeket és forró vasárnapi vacsorákat produkált. Kezd azzal, hogy megkínálsz valakit egy csésze kávéval, vezess rá másokat a beköltözés gondolatára (az egyik kollégám kenyérsütőt hozott, egy másik bárpultot épített). Végül is, a kávé még a sült csirke illatát is álcázni tudja. Lan Tuazon, Brooklyn, 2006. március
A metronóm tizedik kiadása (Oregon) JÖVŐ AKADÉMIA
Szerkesztette: Clementine Deliss és Oscar Tuazon.
A documenta 12 magazin különkiadása (www.documenta.de)
Résztvevők és támogatók
A Metronóm ezen kiadása Holly és Bert Davis munkája alapján készült, akiknek "Hordozható életmód"-juk ("Dwelling Portably") a következő címről indult: Philomath, Oregon, USA 97370 (PO Box 190). E kiadvány elkészítéséhez a Jövő Akadémia egy lakókocsiban állított fel stúdiót (Fleetwood Tioga 1999). 2006 márciusában ebben lakott és dolgozott Guy Billings, Marjorie Harlick, Clementine Deliss, és Oscar Tuazon, akik Portland-ből az oregoni erdők felé haladva, több, mint 1000 mérföldet tettek meg, miközben a Metronóm tizedik kiadását szerkesztették. A "Hordozható életmód" instrukcióit követve, építettek egy "hegyi kunyhót": mélyen egy déli fekvésű erdős lejtő talajába ástak, a sár gödröt műanyag réteggel szigetelték, és ebben aludtak.
A METRONÓM TIZEDIK KIADÁSÁHOZ HOZZÁJÁRULTAK.
Future Academy Studiolab (Jövő Akadémia Stúdió Laboratórium), Edinburgh.
Puja Basu, guy Billings, Gerggory Bradford, Jacqueline Campbell, Aikaterini Frentzou, Marjorie Harlick, Jaimie Henthorn, Pablo Herrera, Vangeli Lympouridis, Dermott McMeel, Steven Mykietyn, Tolulope Onabolu, Mansie Verma, Alex Souter, Graham Steel, Keith Winter. Illusztráció: Marjorie Harlick.
Future Academy Studiolab, Edinburgh: az Edinburgh College of Art (eca) és a Univesity of Edinburgh (UoE) közös kezdeményezése. Az eca-n belül több iskolát is magában foglal, különösen a rajz és festő, és az építészeti iskolát, illetve "Művészet, tér és természet" c. MA programot, melyet Alan Johnston, művész, és Eelco Hoftman, építész, vezet. A Studiolab Dr Clementine Deliss vezetésével, a nemzetközi Jövő Akadémia projektből - melyet az eca 2002 óta támogat - fejlődött tovább. Az UoE-n belül, a Studiolab a Tudományi és Mérnöki Iskola, illetve a Bölcsésztudományok csoportjait köti össze. A Studiolab UoE igazgatótársai: Dr John Lee és Jon Oberlander Professzor. A Studiolab kulcsa az a Microteam, amely posztgraduális és posztdoktori résztvevőkből tevődik össze akik művészetre, építészetre, szobrászatra, performanszra, tájépítészet, informatika, komputer és idegi nyelvészet, mesterséges intelligencia, tervező és digitális média, hangtechnika. A Studiolab vendégművészei 2005-2006-ban: Kris Delacourt, Nico Dockx, Jan Mast, Peter Verwimp, Christos Papoulias, Julius Popp, Oscar Tuazon. Továbbá tudósok és teoretikusok, Stuart Anderson, Peter Buneman, Bob Fisher, Iain Boyd Whyte.
Christian Jankowski
Helyezkedés a művészeti világban - Szeminárium, 2002
Video, 31'18"
A Galeria Klosterfelde (Berlin) tulajdona
Christian Jankowski (1968, Németország) multimedia művész, aki munkáiban a realitás, a fikció, a történetmesélés, az amatőrizmus és a professzionalizmus határait mossa egybe. A párbeszéd és a kommunikáció áll a performansz és a videó műfajait ötvöző precízen felépített és korreografált munkáinak központjában. Humorral fűszerezett videói a mindennapok és a művészeti világ sajátos kapcsolatát mutatják be.
A kiállításon bemutatott munkájában Christian Jankowski megkérte a lipcsei Hochschule für Grafik und Buchkunst diákjait, hogy fogalmazzák meg vágyaikat dialógus formájában, azzal kapcsolatban, hogy a jövőben, mint művészek, hogyan szeretnének élni. Az elképzelt párbeszédekhez a hallgatók a művészeti és kulturális élet prominens szereplőit választották partnerül, akik majd vágyaik megvalósításában segítségükre lehetnek.
A megírt szövegeket aztán a választott szakemberrel együtt eljátszották a kamera előtt. A videófilmben az egymást követő párbeszédek során különböző művésztípusok körvonalaznak.
Roman Dziadkiewicz
pozitivizmus (hősök fejei)
modernkor (háborúk/transzgresszió)
jelenkor (viperafészek)
Ellentétben szinte az összes többi megszállt nemzettel, a lengyelek felé Berlin sohasem tett kollaborációs javaslatot.
Adolf Hitler, miután észleli a Ceske Velenice, a németeknek Münchenben oly bőkezűen odaítélt kisváros közelében zajló óriási erőösszevonásokat 1938. október 10-én, beszédet mond.
Támadja az angolokat ("Gyengék, dekadensek, a degenerált arisztokrácia irányítja őket") és a franciákat ("Latin korcsok és talpnyalók"). Majd a lengyeleket hozza szóba: - Csodálom a lengyeleket. Nem hagyják magukat megfélemlíteni. Tudnék a lengyelek barátja lenni, tudatom is Lipski barátommal (a lengyel nagykövetre gondol Berlinben), hogy rám mindig számíthat!
Katonáink remek munkát végeznek, és számtalan tapasztalatra tesznek szert. Hadseregünk értéke nő. Politikai értelemben is egyre nagyobb a jelentősége. Az iraki háborúban való részvételünk hosszú távú befektetés a jövőre nézve. [Aleksander Kwaśniewski]
Jelent-e valamilyen különbséget a meggyilkoltak, az árvák, az otthonukat-vesztettek számára, hogy az őrült pusztítás a totalitarizmus, vagy a szabadság és demokrácia szent neve mögé van-e rejtve?
A titkos tanítás, amely az oktatás egyetemes formáját követi, a földalatti oktatásban működők magasztos és hazafias kötelessége Lengyelország szerte. A titkos tanítás a lengyel ellenállási mozgalom történetének egyik legszebb építőköve. A tanuló diákok hazafias lelkesedéssel átitatott kitűnő arcvonalat alkotnak.
Egy átlagos szülő naponta 7 percet szentel a gyermekeivel való beszélgetésre.
A szülők gyakran azért kérik a gyermekeikkel való foglakozást, hogy ne demoralizálja őket a elfoglaltság hiánya, ezért lehetőségeikhez mérten fizetnek is a tanárnak. A megtelt csoportok száma folyamatosan nő, ezért a tanároknak órarendet kell készíteniük, hogy különböző helyszíneken több csoporttal is tudjanak foglalkozni. Ezt a szülőkkel való szoros együttműködés teszi lehetővé, akik saját, igen kicsi, és rosszul fűtött (többnyire rekvirált) lakásaikat ajánlják fel e célra.
Szükség van a teljes társadalomra kiterjedő konspirációs oktatási rendszer megteremtésére. Ez a megszállóval folytatott harc egyik formája.
Meghatározunk bizonyos alapelveket: az egy csoportban lévő tanulók száma 5-6 fő, a tanórák száma minden tantárgyra vonatkozóan a háború előtti kötelező óraszám felére csökken, a tanórák időtartama két óra. Egy lakásban hetente kétszer lehet oktatás. Mindegyik csoport maradjon egy lakásban egy napon, a tanárok viszont egyik tanóráról a másikra fognak járni.
A hazafias kötelességüket teljesítő lengyel tanárok a Hazaszeretet eszméit táplálják a fiatalságba, hangsúlyozván, hogy megszállás idején a lengyel állampolgár helyes viselkedése az intenzív fegyveres harc. A titkos tanítás e csoportjai aktív tényezőivé válnak a német megszállókkal szembeni ellenálló mozgalomnak. A tanárok és diákok többsége az ellenálló mozgalom különböző szervezeteiben is tevékenykedik.
A tanórák magánlakásokban zajlanak. A szülők éberen figyelnek, és figyelmeztetést adnak le a nemkívánatos vendégekről. Váratlan (az ellenség részéről érkező) látogatás esetén, az általános magyarázat, hogy számtanórát tartanak - hiszen szükségük lesz rá a gyerekeknek, ha képzetlen munkaerőként már 12-14 éves koruktól dolgozniuk kell majd.
A titkos oktatás tovább létezik a tanárok és fiatalok letartóztatása, elhurcolása, kivégzése ellenére is. Elsősorban az elevenen megnyilvánuló hazafias kötelesség hatására szerveződik, annak érdekében, hogy a fiatalok lengyel szellemben és Hazaszeretetben nevelkedjenek.
The Partitions of Poland take place in the 18th century and end the existence of the sovereign Polish-Lithuanian Commonwealth. They involve Prussia, Russia and Habsburg Austria dividing up the Commonwealth lands among themselves. Three following partitions take place: in August 5, 1772; January 23, 1793; October 24, 1795.
A megszálló szervek számos iskolát likvidálnak, a fennmaradtakban pedig teljes mértékben eltörlik a lengyel nyelvet. Ellenállásukat az intelligencia hazafias körei a minden szintre kiterjedő titkos tanítással fejezik ki.
Kezdetben, már 1882 óta szerveződnek varsói magánlakásokban önképző konspirációs kurzusok nők számára, akik előtt az egyetemi oktatás zárva van, 1885-ben ezekből alakul meg a nem hivatalos, titkos főiskola, az ún. Repülő Egyetem.
Munkások és kisiparosok titkos csoportjainak vezetőjeként az oroszok által megszállt területen oktat (mint állatorvos hallgató) Stefan Żeromski író.
A wrześniai tanulók 1901-1902-es sztrájkja az iskolák elnémetesítése ellen irányul, leginkább a német nyelvű ima és hittan ellen. Magában foglalja egyúttal a szülők tiltakozását is a porosz iskolavezetés által alkalmazott testi fenyítés ellen. A sztrájk 1901. május 20-án veszi kezdetét, 118 tanulóval. A wrześniai tanulók példáját a porosz megszállás alatt lévő további iskolák tanulói követik. 1906-ban a tanulók szülők által is támogatott ellenállása általános sztrájkká alakul. Tetőzésekor kb. 75 ezer tanuló sztrájkol kb. 800 iskolában.
A 36,6 akadémia keretében idáig a következő kurzusokat indítottuk útjára: Távol-közel-még közelebb (kulturális antropológiai és kultúrakritikai kurzusok), Gender and queer perspectives, Mi az irodalomelmélet? tematikájú összejövetelek, valamint Az alkotói folyamatok technológiái (a kortárs kultúrában működő alkotói folyamtok tudatosságát, a hatalom által alkalmazott alkotói gyakorlatok konstruálását és dekonstruálását, az egyén és a piac mint az elnyomás és/vagy a nyomás alóli felszabadulás formáit tárgyaló elméleti és gyakorlati foglalkozások). Jelenleg Az iszlám - a nyugati kultúra, a lélek útkeresései kurzus elindításán dolgozunk. A kurzusok résztvevői maguk is számos javaslattal élnek egyszeri filmprezentációkra, összejövetelekre, beszélgetésekre, workshopokra vonatkozóan.
Az alkotói folyamatok technológiái / Drzymała szekere
Michał Drzymała és a porosz hatóságok között hosszú évek óta folyik a vita. Drzymała házat akar építeni a német kereskedőtől Podgradowice községben (mai Drzymałowo) vásárolt telken. A porosz törvény megtiltja az építkezést, amennyiben az nem előnyös a megszálló számára, ezért nem kap rá engedélyt. Ebben a helyzetben, könyöradományokból cirkuszi szekeret vásárol, és abba költözik be. A porosz hatóságok szeretnék eltávolítani a szekeret, ám arra mint közlekedési eszközre nem vonatkozik az építési törvény.
1940 szeptemberében a táborba transzport érkezik Varsóból, benne rabként Witold Pilecki főhadnagy, a Titkos Lengyel Hadsereg (ami később a Honi Hadsereghez kapcsolódik) földalatti szervezetének tagja. Szándékosan hagyja magát elfogni egy utcai begyűjtő akció során, hogy Auschwitzba kerülve földalatti szervezetet hozzon létre. Hamis papírokat használ, a táborban Tomasz Serafiński néven ismerik.
A medálon a "Warschau 1944" felirat fénylik, valamint a karmai közt összetekeredett kígyót szorongató német sas, horogkereszttel a mellén. A Varsói Felkelés során a lengyelek kivívták az idegenek elismerését, hivatalosan azonban továbbra is úgy tekintettek rájuk, mint a viperák nemzetére.
A keresztes vipera az egyetlen Lengyelországban élő mérges kígyó. Az általános vélekedés ellenére rendkívül érzékeny állat, különösen gyenge az ellenállása a testén ejtett akár legapróbb sérülésekkel szemben is. Tenyésztése is igen nehéz, mivel az esetek nagy részében visszautasítja a táplálékot.
A viperát a titkos tanítás és a 36,6 akadémia szimbólumává választjuk.
Mischa Kuball
Minden ami a városban mozgásban van az nyilvános
Mindenki aki a városban mozog nyilvános
A városban minden gesztus politikai!
Reakcióinkat arra a dinamikus konstrukcióra, amit köztérnek nevezünk, az intervenció, a változás, illetve a megjelenés és eltűnés különböző gyakorlatai jellemzik. A művészek a köztér változó karakterére reagálnak, és a közönség új attitűdöt fejlesztett ki a köztéren látható művészettel kapcsolatban. Úgy lehetne ezt meghatározni, mint a "város mint laboratórium" módszertani és művészi aspektusait, kiválasztott, példaértékű köztéri projektekre vonatkozó referenciákkal. A gondolatok közvetítenek a projektek, koncepciók és közönségi percepciók között, s így a közösségi folyamatnak, mely minden intervencióhoz kapcsolódik, a részét képezik.
Lendvai Ádám
POLIHISZTOR AKADÉMIA
A emberiség tudásmennyiségének megnövekedése és a polihisztorok eltűnése
A polihisztorok fénykora óta az emberiség tudásmennyisége oly mértékben megnövekedett, hogy azt egy ember már képtelen befogadni. Az eredeti értelemben vett polihisztorok - akik mindennel kiemelkedő szinten foglalkoztak - ezzel végleg eltűntek. Egyesek szerint azonban jelenleg is létezhetnek újfajta polihisztorok, akik a nem túl távoli jövőben minden bizonnyal a felszínre bukkannak majd. Érdemes tehát elgondolkodni a kiállított tárgyon, amelyet az új-polihisztorok akadémiájáról szóló információtöredékek alapján értelmezhetünk.
A vertikális tudás igénye és napjaink szakemberei
Napjaink embere gyermekkorától kezdve szakosodik egy területre, melyben minél jobban sikerül elmélyülnie, annál sikeresebbé válik életében. Specializálódva egy szakterületre, végletesen kifinomult fogaskerékként működik, maximális hatásfokkal végezve valamely "termék" (tárgy, tudás, információ, stb.) gyártásának egy fázisát. Ezek a tökéletes fogaskerekek alkotják hatékony társadalmunk gépezetét. Az, hogy specializálódjunk, és hatékony termelőeszközökké váljunk, nem emberi, hanem társadalmi érdek. Ennek elérésére többszintű manipuláció formálja az embert öntudatlan fogyasztóvá, hogy programozott vágyai kielégítéséért, fizetése és a hitelei áttételén keresztül "önként" kényszerítse magát a jól fizetett célszerszám szerepébe. A specializálódás bármely szűk területen, bármely szakmában az ember értékét az határozza meg, milyen mértékben hatolt vertikálisan az adott terület mélyére, mennyire vált profivá, valamiben. Az ember így a világ egy kiválasztott szűk szeletét a fogaskerék perspektívájából figyelve rendkívül közelről és rendkívül élesen "szakértő szemmel" látja, ám nem rendelkezik az egész átlátásának távolságával.
A maximális vertikális tudás helyett maximális horizontális tudás
A társadalmi és gazdasági elvárással szemben a polihisztorok másképp viselkednek. A tudás egyes szűk szeleteiben történő vertikális elmélyedés helyett a mindenre kiterjedő átfogó tudás ismeretére törekszenek, feladva a "mélyre hatoló" elmélyedést az egyes részletekben. Céljuk a horizontális teljesség átlátása akár távoli területek közötti átjárással, míg a szakemberek és tudósok a maximális vertikális mélységre koncentrálnak. Az új-polihisztor tehát lemond a részletek éleslátásáról, hogy az egészet szemlélhesse - még ha homályosan is.
Az új-polihisztorok és földalatti akadémiájuk
Az emberiség tudásmennyiségének egyes területein az új-polihisztorok vertikálisan nem mélyednek el, ezért a társadalom gépezetében - mint hatékony termelők - nem hasznosíthatók*. A "végtelenül kiterjedt felületes tudás" a társadalom és a gazdaság számára értéktelen, így a polihisztork léte nem szükségszerűen kívánatos, pontosabban: szükségszerűen nem kívánatos. Azt, amit a társadalom és a gazdaság nem finanszíroz, nem fogad el, azt nem is ismerheti. Mivel a Polihisztor Akadémia nem lehet ellenőrizhető és kontrolálható, így nem is lehet nyilvános. A polihisztorok akadémiája tehát csak földalatti mozgalomként jöhet létre, s egyértelmű létezésére nem derülhet fény.
A szabad mozgás képességének elsajátítása
A Polihisztor Akadémiának sok egyéb mellett olyan ellenálló és kívülálló viselkedésmintával kell felvérteznie tagjait, mely segít a szabad mozgásban, az általános társadalmi érdekekkel szemben. Az új-polihisztor nem akar vásárolni, és nem akar keresni sem. Ezen kívül alapvető a új-polihisztor számára az olyan mindenre kiterjedő tudás és kíváncsiság mely segít a szabad mozgásban a megismert és az ismeretlen területén. A kíváncsiságot és érdeklődést azonban az új-polihisztornak mindenki másnál tudatosabban kell kezelnie, hogy ne húzza le őt valamely szakterület mélyére.
Egyensúlyban a horizonton és az érdeklődés kordában tartása
Az egészet figyelni csak úgy lehet, ha figyelmünket egyensúlyban tudjuk tartani, és nem engedünk a részletek csábításának. Ennek tudatos megvalósításához szigorú önkontrolra van szükség. Az újpolihisztor korlátozza önmagát, nem engedve, hogy belesüllyedjen a világ részleteibe. Ahogyan a papok cölibátusa korlátozza a nemi vágy kielégülésének vágyát, úgy korlátozza az új-polihisztor is az egyes területek iránti érdeklődés kielégülésének vágyát.
A szellem és test holisztikus egysége által kirajzolódó tudástérkép az emberi testen
A polihisztor ismeri a szellem és a test holisztikus egységét. Az akupunktúra és számos egyéb keleti- és természetgyógymód megmutatta, hogy létezik a szellem és a test szoros egysége, melynek köszönhetően a polihisztor képes az emberi tudás különböző területeit az emberi testen leképezni.
A kiállított műtárgy: a polihisztor holisztikus gyakorlópadja
A polihisztorok az emberiség teljes tudását az emberi testre vetítik. A pad segítségével gyakorolhatják és fejleszthetik ellenálló képességüket, az egyes szakterületeket megtestesítő szögekkel szemben. A gyakorlópadon a polihisztor úgy tartja egyensúlyban önmagát, hogy nem enged egy-egy szakterületet a többinél közelebb magához. Mivel nem törekszik egyenlőtlen vertikális elmélyülésre semmilyen területen, így a teljes elérhető tudást mint összefüggő, homogén és horizontális felületet érzékeli.
"Nem tudok semmit,
de mindenről tudok" / egy polihisztor
Mindez a polihisztorok holisztikus gyakorlópadja esetében így hangzana: "nem sért semmi, de az egészet érzem".
* -->Furcsa mód jelenleg épp a kortárs képzőművészeké az a különleges "professzió", mely szintén nem szükségszerűen mélyed el vertikálisan világunk valamely szeletének részletében (így nem is hasznos, a szó szigorú értelmében), hanem a széttagolt tudás horizontális keresztreferenciáin keresztül szabadon kapcsol össze távoli területeket. Ez az interdiszciplináris szemlélet az - amely végletes mértékben ugyan - de az új-polihisztorokat is jellemzi.
Michal Moravcik
A stroing space (tároló hely) projekt egy olyan szituációra reagál, ami különösen Közép- és Kelet Európa akadémiáira jellemző: a rugalmatlanságra utal, az akadémiai rendszer egyfajta dohosságára, amit például olyan kérdésekkel lehet körülírni, mint pl. a tanárok "mozgása", a struktúrák nyitottsága, a vélemények fúziója. Egy tárgy, ami olyan, mint egy bútor, egy emelvény, ami a bratislavai képző épületének alaprajza szerint készült, pontosabban, annak arról a részéről, ahol a műtermek és a tanári szobák vannak. Az alaprajz a megváltozott helyzetéből adódóan történetesen az az építmény, amelyben a tanári szobák és a műtermek "tároló hellyé" alakulnak át. Továbbá, a fémkonstrukció tele van az azbeszthez hasonló anyaggal, mely az egészségre bizonyítottan káros és annak ellenére használják házépítéseknél.
A mű egy polemizáló platformot képez a témához kapcsolódva: az akadémiai struktúra, a nyitottság, a rugalmasság, stb. Mindazonáltal, mint modell, felhasználható bármilyen irodai struktúra jellemzésében, ami a mai napig is helyettesíti egy megfelelőbb és szívesebben látott modelljét egy élő, együttműködő organizmusnak.
(Michal Moravcik)
Arturas Raila
(1962, Vilnius)
The Girl is Innocent / A lány ártatlan 1999.
17 min, mini DV
Arturas Raila több mint egy évtizedet tanított egy vilniusi képzőművészeti szakközépiskolában. Ez az intézmény videófilmjének helyszíne is, melyben az 1998-ban végzett diákok munkái között sétálnak és értékelnek a tanárok. A film egyrészről a poszt-kommunista tapasztalatokról és a diákok munkájának jellege közötti ellentmondásról szól, másrészről a művészi géniusz tradicionális fogalmáról, mely továbbra is meghatározza Railas néhány kollegájának értékítéletét.
Veszely Beáta
Veszely Beáta
A tanításról
2006
9 min videó
Interjú Cozmei Mihály lovasíjásszal a tanításról, gyakorlásról, íjászatról, lovakról.
Veszely Beáta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte Festő- és Intermédia szakon 1994-ben, majd mesterdiplomát szerzett Londonban a Goldsmiths College, University of London-ban 2000-ben. Kilenc évig élt és dolgozott Londonban. Jelenleg az MKE Doktoriskola hallgatója és 2003 óta a TIPP Nemzetközi Kutató Műhely igazgatója, mely a Goldsmiths College és a Magyar Képzőművészeti Egyetem közös programja. Számos önálló és csoportos kiállítása volt itthon és külföldön, többek között a Műcsarnokban Budapesten, az
