Hetey Katalin
A Magyar Képzőművészeti Egyetem tisztelettel meghívja Önt és barátait
Hetey Katalin
kiállításának megnyitójára
Megnyitó: 2005. március 22-én 17 órára
A kiállítást megnyitja: N. Mészáros Júlia (művészettörténész)
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay-terem 1062, Budapest Andrássy u. 69-71.
Megtekinthető: 2005. április 20-ig
hétfőtől-péntekig: 10.00 – 18.00 óráig, szombaton: 10.00 – 13.00 óráig
Hetey Katalin 1924 augusztus 2-án született Miskolcon. 16 éves, amikor a Képzőművészeti Főiskola miskolci nyári művésztelepén szerez komolyabb művészi útmutatást és ismerkedik a festészettel. 1942-1947 között, az érettségi után a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István volt mestere. Természetelvű festészet látványvilágában dolgozik.
1947-ben rajz és művészettörténeti tanári diplomát szerez. Számos országos kiállításon szerepel. 1947-től 1956-ig a budapesti Képzőművészeti Gimnázium tanára.
1956-ban elhagyja az országot. Majd egy éves olaszországi tartózkodás következik. Rómában és Ischiában, (Capri melletti sziget), ahol az időben jelentős szellemi központ alakult. Festők, írók dolgoztak az akkor még érintetlen szépségű környezetben: többek között Auden angol költő is. Ott találkozott Fejtő Ferenccel és feleségével Rose-val, akikhez napjainkig tartó baráti kapcsolat fűzi. Segítségükkel tudott Párizsba áttelepülni. Rómában megismerkedik Ignazio Siloneval, és számos művésszel, mint Afroval, Alberto Burrival az „arte povera” jeles elindítójával, Marino Marini szobrásszal, Margarite Russo és Mitty Risi a neves filmrendező első feleségével. A „Dolce vita” film szereplői Mitty Risi házában, gyakran megfordultak, ahol hosszabb ideig Hetey Katalin mint vendégművész lakott. Az időben készült munkáira még a természet szerkezeti rendjéből kiinduló, tradicionális képi szerkesztés jellemző. Az Ichiában készült munkáit kiállításon mutatta be Forioban.
1957-ben Párizsban véglegesen letelepszik. Ez idő az „Ecole de Paris”, az „Informel” illetve a „L’art brutte” vizuális irányzatok kora volt. (Vieira da Silva, Basin, Manessier, Poljacov Soulage, Marc Atlan, Dubuffet, Fautrier, stb,) akiknek művészetét nem érezte idegennek, sőt visszatalálta bennük azon festői értékeket, amiben hitt. (A természetet kiindulópontnak véli, kolorizmus, stb.) Az egzisztenciális problémák megoldására grafikai és illusztrációs munkákat vállal. (Vox kiadó, hanglemez fedőlapok.)
1958-ban Biblia illusztrációs pályázaton vesz részt a „The National Bible Society of Scotland”, Edinburg-ban.
1959-ben a fenti grafikai lapok New York-ban kerülnek bemutatásra. Tanulmányút Spanyolországban. „Cercle Culturelle de Royamont” tagja, ahol több alkalommal dolgozik és konferenciákon vesz részt. (Környezet és a művészet integrációs kérdései.)
1961 Tuniszi utazás. Első utazás Hollandiába. Gimnáziumi rajztanári állást vállal, a Hector Berlioz gimnáziumban.
1962 Első önálló kiállítás a párizsi Galerie Lambertban, Jean Rousselot neves francia költő előszavával.
1963-ban elnyeri a H. Hartford alapítvány ösztöndíját. Egy évig Kaliforniában és New Yorkban dolgozik. Kiállítás Washingtonban és Los Angelesben.
1964 Első múzeumi kiállítás Hollandiában. (Stedelijk Museum Schiedam) – Fiatal Művészek biennáléján vesz részt Tokióban.
1964 -1969-ig párizsi, németországi, hollandiai kiállítások.
1970 óta francia állampolgár. Első kontaktus a zürichi Schlégel galériával. Első munkák az Aarau-i öntődében, kisplasztikák, fémszobrok. Többéves együttműködés és munka az öntődében.
1970-től rendszeres részvétel a baseli Art Expon (Art 1’70-4’73-5’74-6’75-9’78)1975 Jelentős publikáció az Edition Maeght Paris, Ragon- Seuphor, L’art Abstreit kiadásában. 1972-től szoros kapcsolat és együttműködés a Schlégel Galériával a tulajdonos Dr. Schlégel István haláláig, aki 22 évig képviselte munkásságát.
1979-ben jelentős retrospektív kiállítás a La Chaux-de-Fonds-i múzeumban. Paul Seylaz előszavával.
Az 1979-es Art Expon kiállított munkái alapján a Volkswagen alapítvány részéről felkérés kisplasztikai sorozat készítésére. E munkákkal kapcsolatban merült fel „a rész és egész” Heisenbergi gondolat, amely a későbbi munkáinak is jelentős részévé vált. Az eltelt évek alatt számos utazás, többek között hosszabb görögországi tartózkodás. A „fehér ” újra felfedezése.1980-ban hosszabb látogatás Magyarországon.
1981-ben közös kiállítás, férjével Konok Tamással, a budapesti Szépművészeti Múzeumban.1981-1984 között a győri nyári művésztelep keretében a Mezőgép, illetve a Vagon és gépgyárban kivitelezi szobrait.1985 a Miskolci Hermann Otto Múzeumban gyűjteményes kiállítás, majd 1986 Nagyatádon készít monumentális méretű plasztikát.
1991-ben a Győri Városi Múzeumban és 1992-ben a budapesti Vasarely Múzeumban rendeznek munkáiból kiállítást. Ez alkalommal grafikai szitanyomat album jelenik meg a múzeum gondozásában.
1990-2000 között számos kiállítás Franciaországban, Svájcban. A párizsi Formes et Structures építészeti szaklap publikálja munkáit.
